2018. január 23., kedd

William Diehl: Legbelső félelem

Ha ügyvéd akarnák lenni és elolvasnám ezt a könyvet, akkor maradnák az utcaseprő hivatás mellett. A kisváros nyugalmát, egy borzalmas bűntény zavarja meg. Richard Rushman érseket kegyetlenül meggyilkolják, a testén több mint hatvan kézszúrást találnak. A gyilkossággal egy 19 éves fiút gyanúsítanak, akit a tett elkövetése után a gyóntatófülékben találnak meg. A kezében van a kés amivel a gyilkosságot elkövették, és véres a ruhája, a feltett kérdésekre pedig nem tud válaszolni. Azonnal ő lesz az ideális gyanúsított, a rendőrök nem is nyomoznak több elkövető után. Az indítékkal van egy kis gond, mert nem történik rablás, az érsek környezetében élők sem tudnak, a pap és a fiú konfliktusáról. Az ügy a fenegyerek Martin Vail ügyvédhez kerül, akiről az a hír járja, hogy csak azt az ügyet nem nyeri meg, amit nem vállal el. Martin az első perctől kezdve érzi, hogy ez a fejétől bűzlik de rendesen. Az érsekről kiderül hogy egy mocskos pederaszta volt, és ezt videóra is vette. A bíró aki az ülésteremben elnököl, cinkostárs abban az alapítványban ami az érsekhez köthető. Az ügyésznő mindenről tud, de első a karrier. A rendőr aki a nyomozást vezeti, régi haragosa az ügyvédnek, és most úgy érzi itt a visszavágás ideje. Martinnak szerencsére több segítője is van. A Bíró - így nagybetűvel - aki valóban az volt, de megundorodott az egésztől, és elérve a nyugdíjkorhatárt, élt is ezzel a lehetőséggel. De aki egyszer bíró lesz, az lélekben az is marad. Martin a tanítványai közé tartozott, és még most is szívesen ad tanácsot az ügyvédnek. A pszichológusnő akit kirendelnek a gyanúsított mellé, először lelkes és magabiztos, de az ügy végére undorral hagyja maga mögött ezt a világot, és visszatér a betegei közé. Tommy aki éppen a jogi egyetem elvégzésére törekszik, szabadidejében kis túlzással magánkopó Martin mellett. Akkor most a gyanúsított Aaron Stmapler, aki egy szörnyű betegségben szenved, ezért fogalma sincs hogy ő követte el a bűntényt. A skizofrénia olyan fajtájában szenved, amikor kiesik az idő, és ezalatt a benne élő másik személyiség veszi át a hatalmat, és érzéketlenül gyilkol. Még mindig egyértelműnek tűnik az egész, de Martin ez egyszer ellenfelére akad. Mert az elmegyógyászat nehézsége pont abból fakad, hogy amíg a sebész kivágja a beteg területet, ugyanezt a psziché esetében terápiával lehet helyreállítani. Optimális esetben. De itt most a tudomány csődöt mond, és Martin élete legszörnyűbb rémálmával szembesül. Hogy ezután is ügyvéd marad-e? Életében először, ez most a bátorságán fog múlni.


 
 

 
 

 
 

2018. január 22., hétfő

Szolgálati közlemény

Kedves első vagy több kötetes írók!

Szívesen fogadok recenziós példányokat tőletek, ha úgy gondoljátok hogy bizalmat szavaztok nekem. A blogomat olvasva már kiderülhetett, hogy milyen stílusban fogalmazom meg a mondanivalómat, amennyiben ez bizalmat ébreszt bennetek, akkor indulhat az együttműködés. Ha recenziós példányt kapok, akkor napokon belül küldöm válaszban az észrevételeimet. ha elsőkönyves vagy, és tesztolvasást kérsz, akkor fontos néhány dolgot tisztázni. Először is köszönöm - bár ez mindenkire vonatkozik, de elsőkönyvesnek lenni mindig szívdobogtatóbb - hogy ekkora bizalmat szavazol nekem. Soha nem fogom azt mondani, hogy ne írj tovább. A célom hogy kedved legyen a folytatáshoz, én az olvasó szemével nézek, és így azonnal jön számodra a visszajelzés, hogy min kéne változtatni vagy finomítani, hogy a könyved sikeres legyen. Tehát fontos röviden a könyv vázlata, körülbelül mennyi oldalra számítasz - nyilván nem tűpontosan, de azért elképzelés legyen - milyen terjedelemben küldöd - oldalanként kicsit macerás, mert így egy idő után te is elveszel benne és én is - milyen rétegnek írod - ne azonnal akarj meggazdagodni, ha ez a célod akkor el se kezd - amikor vissza olvasod, legyél kíváncsi a folytatásra te is - ez azt jelenti hogy érdekes a mondanivalód, és ezt mások is így fogják értékelni. Röviden ennyi, ha érdekel akkor írj, és bővebben is kifejtheted hogy mire gondoltál. Ha megtisztelsz a recenziós példánnyal, akkor címet privátban írok, miután felvettük a kapcsolatot.


 
 

David Osborn: Vadászidény

A szlogen miszerint, régi bűnök árnya messzire nyúlik, tökéletesen átfedi a könyv tartalmát. Alicia Rennick-et megerőszakolja három "szépreményű" aranyifjú, és mint az ilyenkor lenni szokott, természetesen megússzák. Egyelőre. Mert Alicia terhes lesz az egyiktől, és hogy a lány becsületén ne essen csorba, a szülei azonnal hozzáadják ahhoz a férfihoz, aki már régóta kerülgette a lányt. Mindenki szerint, végül is jól végződött a történet. Hát itt tévednek egy hatalmasat. Alicia ugyan megszüli  a babát, a férfi aki elvette szereti és megbecsüli a lányt, de Alicia lelke összetört, és néhány év múlva megőrűl és meghal. A kisfiú akit szült szellemi fogyatékos, de a férfi aki vállalta Alici-át, a kisfiút tovább neveli. A három férfi aki megerőszakolta a lányt, pedig éli az életét, tisztes családapaként és a városka elismert polgárai lesznek. A múltjuk elkíséri őket, mert minden évben "vadászni mennek" de ez alatt ők nem pontosan azt értik, amit egy átlagember értene. Az egyiküknek északon van egy vadászháza, ahová pár napra visszahúzódnak, az oda vezető úton, kinéznek egy fiatal párt, elrabolják őket, és amikor a házhoz érnek akkor szabadon engedik őket, mert szerintük ez az igazi vadászat. A fiatal párok nem élik túl, a holttesteket mindig gondosan eltűntetik. Ez az év azonban más lesz. A fiatal pár akit kinéznek, görbe úton járnak, más szóval megcsalják a párjukat, de ezt a három vadász nem tudja. A vadászat kicsit más lesz mint az eddigiek, mert a férfit hamarosan megtalálják és lelövik, de a fiatal nő már több bosszúságot okoz. Amikor idén is végzenek a gyilkolással, akkor jön az igazi meglepetés. Mert megjelenik egy újabb vadász, aki viszont rájuk vadászik, és megkezdődik az élet-halál harc. Az indíték világos mindenki számára, a három férfinak felelnie kell a bűneikért, a vadász pedig egy régi bosszút teljesít be.


 
 

 
 

2018. január 21., vasárnap

Chris Carter: Vadász

Robert Hunter különleges nyomozónak ritkán van ilyen ocsmány ügye, de most alaposan beletrafál. Egy halott nőt találnak a rendőrök, de a kegyetlenség ahogyan meggyilkolták, még őket is megdöbbenti. A fiatal nőbe a gyilkos robbanó anyagot varrt - igen, nem gépeltem el, elkábította és belevarrta - ami felrobbant amikor a boncorvos megpróbálta kiszedni belőle. A következő áldozat egy késtől hal meg, amikor menekülni próbál akkor ez a trükkös kés kinyílik és szétvágja  a nő belső szerveit. A másik kegyetlenség hogy a szájukat is bevarrja, van olyan áldozat aki fulladás miatt hal meg, a bevart száj nem engedi a hányadékot kiüríteni a szájon át, és ez okozza a halált. Az eltűnt fiatal nők közös ismertetője, hogy mindannyian a művész életben dolgoznak, van amelyik festő, de van köztük zenész is. Az egyik köddé vált fiatal lány ügyében egy magánnyomozó is felbukkan, előtte ő is rendőr volt, de egy rosszul sikerült mentés miatt meghal egy kisfiú, és ezt képtelen feldolgozni. A magánnyomozó Whitney és az aktív nyomozó Hunter kénytelen összedolgozni, mindkettőjük a kirakós egy -egy darabját ismerik, és egymás nélkül kisebb eredménnyel dolgoznának. A gyilkos körül egyre jobban szorul a hurok, kiderül hogy mindig van egy nulladik gyilkosság, egy 20 évvel ezelőtti borzalmas családírtás, aminek elvileg nincs túlélője, de gyakorlatilag az akkori kisgyerek életben maradt, és felnőve a bomlott elme megismétli az akkori rémtetteket. A játszmába belekeveredik Hunter főnöke is, Barbara Blake kapitány, ő is az áldozatok közé kerül, de az eszes nő üzenni tud a videófelvételen, és az utolsó pillanatban megérkezik a felmentő sereg. Sajnos nem mindenkinek, de ez Hunter hibája, ezt neki kell feldolgoznia.


 
 

 
 

Sebastian Fitzek: Ámokjáték

Mit szólnál ha belecsöppennél egy túszdráma közepébe, és kiderülne hogy senki és semmi sem az aminek látszik? Ira Samin túsztárgyaló éppen az öngyilkosságra készül - elege van az életből és a bűntudatból, amiért a nagyobbik lánya öngyilkos lett - de ehhez kell vennie egy speciális ízesítésű colát, mert az az elképzelése hogy ha már így döntött, akkor legalább stílusosan. Csakhogy a boltba érve egy kis pisztolypárbaj zajlik a boltos és egy rabló között, és mire kikeveredne ebből a szituációból, akkor érte jön egy régi kollégája, hogy egy túsztrágyalóra van szükség, mert momentán a túszejtőnek Ira a fixa ideája, csak vele hajlandó tárgyalni. Ira mérgesen veszi tudomásul, hogy már öngyilkolni sincs ideje, mert egy berlini stúdióban egy őrűlt a túszok kivégzésével fenyegetőzik, ha nem kerítik elő a menyasszonyát. Ira hiába mondja a túszejtőnek hogy a menyasszony halott, a férfi állítja hogy mindez csak szemfényvesztés. Ira-nak egy segítője van, a rádiónál dolgozik és technikus, amíg a nő és a férfi tárgyalnak addig ő villámnyomozásba kezd, és megdöbben a végeredményen. Nincs halott csak hamisított fénykép a balesetről- ami a jelek szerint soha nem történt meg - Ira lányának az öngyilkossága és a túszejtő között több kapcsolat van, mint az Ira hinné. A képben van egy maffia főnök - aki minden szó nélkül holtan akarja látni a lányát, ha az úgy dönt hogy ellene vall - egy rendőrtiszt akinek tetemes adóssága van, de egy holttest megoldaná minden gondját - egy zavarodott fiatal lány aki a bűntudatát az anyjára hárítja - színészek akik először jó bulit látnak az egészben, de amikor elfajul akkor kilépnek a képből - egy ellenszenves felügyelő aki szerint a nőknek a konyhában a helye ( barom! - egyébként tényleg az )és a kívülállók akiknek fogalmuk sincs arról, hogy mi a fene zajlik az orruk előtt. Van aki túléli és van akinek pechje van, de a könyv végéig vannak benne csavarok, Ira lelkét egy levél menti meg, amit ha előbb kap kézhez akkor az önpusztítás helyett, tovább tudott volna lépni. Nincs túszdráma, és minimum két gyilkossággal kevesebb.

 
 

 
 

2018. január 20., szombat

Cornelius Ryan: A leghosszabb nap

A 20.századi történelem és ezen belül a második világháború legfontosabb napja, 1944 június 6-án éjfél után tizenöt perccel kezdődött. Ez volt az Overlord hadművelet, de a köztudatba a D- nap névvel vésődött be. A szövetségesek ekkor szálltak partra Normandiában, hogy megfordítsák a háború menetét, ami hatalmas emberveszteséggel de sikerült. A tervet már egy évvel ezelőtt elkezdték kidolgozni, de a nagy számok törvénye alapján, mindent nem lehetett bekalkulálni. Öt ponton indult a támadás, de minimális szinten a németek is készültek, és a part több pontja is alávolt aknázva, illetve itt állt a híres Atlanti Fal, aminek a szerepe a tenger felöl jövő ellenség megállítása volt. Hitler is gyanakodott erre a részre, de a háborúhoz kevésbé értő tábornokai és talpnyalói a Calais-i szorost erőltették. A támadás felkészületlenül érte a németeket, Rommel ebben az időben otthon volt Herrlingenben, de amikor a partraszállás híre végre hajnalban eljut az egyik német tiszthez, ő azonnal riadóztatja Hitler környezetét, akik azzal utasítják el, hogy ilyen korai órában nem zavarhatják a Führert. A dicsőséges napnak voltak, kevésbé szép pillanati is. Mire a katonák partot értek, félig rosszul voltak a tengeri betegségtől. Nagyon sok ejtőernyős akiknek a jelző fényeket kellett volna kitenni, rossz helyre dobták le, például  mocsárba ahol elsüllyedtek, mielőtt egyáltalán harcolhattak volna. A rossz időjárás miatt több hajó is elsodródott, a legvéresebb csata az Omaha-parton zajlott, itt tudták  a legjobban beásni magukat a németek, gyakorlatilag mészárlás zajlott. A németek a bunkerekbe húzódva, védve a magas parttal, míg a partra vergődött szövetséges katonák egyenes célpontot nyújtottak. Amikor Rommel értesül minderről és a helyszínre siet, akkor mondja a döntő jelentőségű mondatot a segédtisztjének. Ha ő lenne a szövetséges haderők parancsnoka, akkor most ezzel az előnnyel 14 nap alatt megnyerné a háborút. Az utókor és a történészek nem tudnak a pontos adatokban megegyezni, de 10 000 és -12 000 fő közé teszik a partraszállók veszteségét az első 24 órában. Vajon mit tudhatott Rommel, amivel 14 nap alatt megnyerhette volna a háborút ? És mit nem tudhattak a másik oldalon, hogy még majd egy évet kellett várni a végére? A könyv tényszerűen, emberi történeteket is beleszöve, egyfajta dokumentum regény.


 
 

 
 


2018. január 19., péntek

Anna Gavalda: Együtt lehetnénk

A színhely Párizs az örök és lüktető színű és ízű világ, ahol az idő valamiért megállt és még mindig úgy telnek a napok, ahogyan azt  a nagy klasszikusok megírták. A színhely nem is nagyon lehetne más, ha a fő alakokat megismerjük. Egy dadogós és az életből kiábrándult arisztokrata Philibert, egy anorexiás festőnő, egy morcos és dühös szakács, és egy öreg hölgy aki az utolsó hónapjait tölti velük. A hatalmas ház - négszáz négyzetméter - a régi idők báját és eleganciáját tükrözi, némi szépséghibákkal ötvözve. Salétromos falak, régi korhadásnak indult bútorok, recsegő és labilis padlók, kifakult szőnyegek amik a hajdani dicsőségre emlékeztetnek. A festőnő Camille  a manzárdszobában él, ami még viccnek is rossz lenne, annyira sötét és vizes lyuk, de egy fokkal jobb mint az utcán helyet találni. Franck a szakács keresi a helyét az életben, csak a nagymamájára számíthat, de Paulette felett is eljárt az idő, és mivel gondozásra szorul, kénytelen az idős hölgyet otthonba adni. Camille már a halálon gondolkodik, amikor Philibert a teljesen legyengült lányt lehozza a padlásról, és az egyik szobába szállásolja el. Addig ápolja, amíg Camille lassan visszanyeri az erejét és az életkedvét. A takarítást abba hagyja és elkezd rajzolni, vagyis azt csinálni amihez ért. A rajzai szinte élnek, az anorexia helyébe az életöröm lép, a régi ház pedig mindenkit befogad, akinek hajlékra van szüksége. Franck nagymamája Paulette is hozzájuk kerül, Camille és az idős hölgy szívfájdítóan szép barátok lesznek. Philibert a dadogós és szomorú arisztokrata, a körülötte lévők élet erejéből merítve, elkezdi a saját életét élni, és ő maga sem hiszi el de megtalálja azt a lányt aki úgy fogadja el ahogyan van. Camille és Franck szerelme két sérült és boldogtalan ember egymásra találása, de csak lépésről-lépésre haladva tudnak közel kerülni egymáshoz. Most mondhatjuk hogy a díszlet adott a "lamur" kibontakozásához, de mindketten a páncél mögül kandikálnak ki, el kell hinniük hogy végre megtalálták egymásban azt az embert, akire szükségük van. Paulette csendesen elalszik, amikor vissza viszik a régi házába. Először Philibert és a szerelme hagyják el a házat, majd Camille és Franck is költözik, de azért a végére kell egy kis izgalom. Megmarad-e a szerelmük, és a fájó emlékeket kitudja-e söpörni a boldogság kék madara?

 
 

 
 

 
 

William Diehl: Legbelső félelem

Ha ügyvéd akarnák lenni és elolvasnám ezt a könyvet, akkor maradnák az utcaseprő hivatás mellett. A kisváros nyugalmát, egy borzalmas bűntén...