2018. június 21., csütörtök

Wladyslaw Szpilman: A Zongorista

Az első világháború nem oldott meg semmit, halottak, sebesültek, megcsonkított családok, és területi feszültségek, amik előrevetítik a második kitörését. És megtörténik, 1939 szeptember 1-én megkezdődik Lengyelország darabokra hullása. Varsóban ekkor még nem érzékelnek semmit, hiszen van hadsereg, akinek az a dolga, hogy megvédje az országot, tehát pánikra semmi ok. Ezt gondolja a város polgármestere is, ne halmozzon fel senki élelmet, mert az mindig lesz. Szegénykém, eddig Disney-t olvasott? A háború első rémképe az élelem eltűnése, aranyáron kel el akár egy darab tojás, és a harcok miatt nincs földművelés, a gyárak fegyvert gyártanak, a férfiak pedig harcolni mennek. Ez így körülbelül általános iskolai tananyag. Jöjjön a bevezető után a valódi történet. Varsóban él a családjával Wladyslaw Szpilman, aki zongorista a lengyel rádiónál. Amikor a város szeptember 27- elesik, akkor döbben rá a legoptimistább ember is, hogy itt egy olyan borzalom van készülőben, amit senki sem látott előre. A rádió és minden hírcsatorna elnémul, és marad a rettegés. Az első bombázásoknak kb.20 000 áldozata van. A szövetségesek a híresztelések ellenére, nem tesznek semmit. A kormány és a hadsereg vezetői külföldre szöknek, pont azok akiknek maradniuk kellene. Ezt a fontos tényt, ma így tanítják az iskolában? Sok zsidó kelet felé vette az irányt, és eljutnak Oroszországba, remélve hogy jobb lesz mint Lengyelországban maradva. Kezdődnek a zsidók elleni rendeletek, de kezdetben úgy tűnik hogy ez még elviselhető. Hiszen háború van, és ilyenkor a józan ész amúgy sem jellemző. Majd jönnek a szövetségesek vagy az oroszok, és helyre billen a világ. Ennél nagyobbat senki sem tévedhetett volna, mert a rendeletek után jött a getto, és vele együtt a koncentrációs táborok. Az értelmiségiek hamis papírokkal menekülnek, helyükbe szegény származású zsidók lépnek, a zsidó nevek összeírását pedig a hitközség végzi. Jó pénzért mindezt - hiszen nekik is élniük kell valamin, vodkán meg finom falatokon - elnézést de a könyvben így van írva. A gettón belül megoszlik az élet, a kis gettóban a tehetősebbek laknak, a nagy gettóban a szegények akiknek szó szerint nincs vesztenivalójuk, mert nincs semmijük. Szpilman kénytelen elszámolni azzal a illúzióval, hogy az emberek a nehézségek közepette szolidárisak egymással. A gazdag zsidó lenézi és nem segíti a szegényt, sőt panaszkodik miközben számolja az arany húszdollárosokat. Nem sokáig marad ebben a kávéházban, mert gyomorforgató amit lát, és átmegy egy másikba, ahol az értelmiségiekkel találkozik. Itt ismerkedik meg Janusz Korczak-kal aki nemcsak író volt, hanem árvaházakat szervezett, és gyűjtést a szegény gyerekek számára. A zsidó rendőrség megalakulása, semmivel sem enyhíti a feszültséget, jómódú fiatalok öltöznek be és lelkesen veszik át a németek stílusát. Egy újabb illúzió törik össze a zongoristában. Ember, embernek farkasa. A varsói gettó kiürítése, még aljasabbá teszi a három főpribéket, Szerinsky tábornok - Lejkin - Ehrlich kapitány, hogy a neveket ne feledjük. Azért az ukránokat és litvánokat se felejtsük, elvették a kenőpénzt és utána öltek. A két Gestapo ügynök Kohn és Heller sem kerülte el a sorsát, tömegsírban végezték. Szpilman családját is elviszik, őt az utolsó pillanatban kiragadja valaki a tömegből, és a transzport nélküle indul el. Életben marad, de mindennap felteszi a kérdést hogy meddig? A munkaképes zsidók közé kerül, akiknek a feladta lebontani a gettó falát. Két év után látja újra, a másik oldalt. Amikor a fal eltűnik, jönnek a Gestapo-paloták építése vagy felújítása. Az 1943-as év talán megfordíthatja a háború menetét, és a németek rájönnek hogy ez megint nem az ő háborújuk lesz - ezek a hírek adnak erőt az elgyötört túlélőknek. Már csak kevesen maradtak, a többiek már rég a haláltáborokban vannak.  Egyik nap megtörténik a csoda, sikerül megszöknie és lakásokban bújkál, sokszor centikre a lelepleződéstől. Végre elérkezik június 6. a normandiai partraszállás, és talán tényleg vége lehet ennek az őrűletnek. A varsói felkelés elbukik - az okokat mára már el lehet olvasni - és a németek kiürítik a várost. Szpilman egyedül marad a negyedben ahol bújkál, és gyakorlatilag ehető morzsákra, vagy penészes maradékokra vadászik. Mire megszokná  a helyet akkor mindig menekülnie kell, mert felfedezik, de egy alkalommal egy német tiszt menti meg az életét. Csodák vannak, még a háborúban is. Egy nap hallgatnak a fegyverek, és a német szó helyett lengyel szavakkal jönnek a katonák. Véget ért a háború.
………………………………
A könyv végén Wilm Hosenfeld kapitány naplótöredéke, aki nélkül Szpliman nem élte volna túl  a háborút.
……………………………..
Majd egy újabb szövegrész ami megint érdekes megvilágításba helyezi, hogy a könyv kiadása - tulajdonképpen nem meglepő módon - sokaknak nem tetszett.


 
 


2018. június 20., szerda

Riley Sager: Három lány

Pontosan mit jelent túlélőnek lenni? Jönnek az agyturkászok hogy beszéld ki magadból, jó kis színes tablettákat találtak fel, a múló évek befednek minden mocskot, mint őszi tarlót a hó. Hát kedveseim, ez egy marha nagy átverés. Semmit sem felejtesz, éjszakánként felriadsz - mármint ha szerencséd van, és tudsz aludni - mondjuk a végkimerüléstől, egy idő után ez az alternatíva. A kapcsolataid beszűkűlnek - ha egyáltalán vannak - a legjobb barátod a magány. Eddig megvan? Akkor nézzük a könyv sztoriját. Három lányról van benne szó, mindegyik egy brutális támadást - illetve mészárlást élt túl - és próbálnak beilleszkedni az emberek közé. Az egyikük Lisa segít a főhősnőnek Quincy-nek elfogadni a "túlélő lány" szerepét, és úgy tűnik hogy sikerül. Quincy több iskolai barátnőjével tart bulit egy erdei házban, és csak ő éli túl a támadást, a többieket gyakorlatilag lemészárolja a gyilkos. Quincy életét egy arra járó rendőr Cooper menti meg, aki a következő években, szinte árnyékként követi és vigyáz rá. A harmadik lány Samantha szintén életben marad, egy másik támadás túlélője, de a lány egy interjú után eltűnik. Végül is szokványos történet, elege van az újságírókból, akik egy jó történetből akarnak híressé válni, magasról leszarva, hogy mit él át ilyenkor az áldozat. De amikor úgy tűnik hogy a hullámok elcsendesülnek, akkor Quincy ajtaja előtt megjelenik az eltűnt Samantha, és minden újra felszínre kerül. Quincy emlékezete blokkolta az akkor átélteket, de Samantha nem hagyja, a lánynak igenis emlékeznie kell, és egyre durvább helyzetekbe sodorja hogy a blokk oldódjon fel végre, mert akit a gyilkosságokkal vádoltak az ugyanúgy áldozat volt, a gyilkos még mindig köztünk jár.
……………… ………
A viktimológia - az áldozattan - világosan kimondja, hogy igenis vannak helyzetek amikor legalább annyi szerepe van a támadás létrejöttében az elszenvedőnek, mint az elkövetőnek. Egy elhagyatott erdei ház, fékevesztett buli, alkoholtól szinte eszméletlen fiatalok, tipikus táptalaj ha arra jár egy olyan erkölcstől és gátlástól mentes pszichopata, aki utólag ha nincs szemtanú - vagy van, de nem emlékszik - úgy mondja el a történetet ahogyan akarja.
………………………
Quincy mindent megtesz hogy normális életet éljen, és ha nem jár arra egy szerencsétlen, intézetből kiengedett férfi, akire ráfoghatják a támadást, talán még sikerült volna az a lehetetlennek látszó jövőkép, hogy túllépve beilleszkedik az emberek közé. A társa Jeff aki védőügyvéd, mindenben segít, de a lány olyan hibát követ el, ami tényleg ostobaság, és bocs de nem írható teljesen az átélt trauma számlájára.
…………………………….
A könyv nyitott kérdéseket hagy maga után, persze vannak válaszok, de mindig lényeges szempont hogy a partvonal melyik részén állsz. Veled történt, vagy mással. Ha veled akkor mi az ami felold, és tovább segít. Ha mással akkor mennyire vagy képes megérteni és segíteni a másiknak, elhagyva azokat a bugyuta közhelyeket, hogy az idő mindent megold. Szart se old meg, csak csúsztat vagy ködösít.


 
 
          

Tess Gerritsen: A sebész

A sorozatgyilkos vár, és elégedetten szürcsöli a kávéját, Boston ébredezik és nem is sejti hogy újabb szörnyűség teszi ismertté a nevét. Egy ekkora városban sajnos, mindennapi ügy ha valaki örökre eltűnik, de a rendszeres gyilkolás itt sem a napi rutin része. A könyv egy évvel később, Thomas Moore rendőrfelügyelő és nyomozótársai  újabb esetével folytatódik. Megint ugyan az a séma, megcsonkított, megerőszakolt áldozat, és semmi kapcsolódási pont az előzővel.  Mind amellett nem unalmas az élet egy rendőrkapitányságon, az egyetlen női nyomozó Jane Rizzoli, napi szinten van kitéve a körülötte lévő férfiak elmebeteg heccelődésének. Ez az őrűlet határára sodorja, az amúgy is labilis idegzetű nőt, és lelő egy fegyvertelen gyanúsítottat. Képtelen elszakadni a macsósodrású családjától, és élni a felnőtt életét. A könyv végére remélhetőleg megérti. A rendőrök csak lassan kapcsolják össze, hogy a sorozatgyilkosság kezdete egy másik városhoz Savannah - hoz kötődik. Itt kezdte meg működését a gyilkos, és az egyik áldozata túléli, így szemtanú is maradt. Akkor jöjjön a rejtvényjáték, ki a gyilkos "végső" áldozata"? Bizony, az életben maradt szemtanú, másnéven Dr. Catherine Cordell, aki most éppen Bostonban sebész. A nyomozók közül egyedül Moore használja a fejét -  hogy a többiek mit csinálnak, azt nem tudom - és látva a sikertelenséget, bedobja a hipnózis ötletét. Rizzoli sem érti, pedig neki valamivel több van a fejében, de ezek szerint nem eléggé. Moore elmegy Savannah-ba, hogy többet tudjon az akkor lelőtt gyilkosról, akiről kiderül hogy társa is volt. Ezt eddig nem tudták, és ha nincs Moore akkor nem is derült volna ki. Az idő szorít, a gyilkos - na akkor nevezzük végre meg a "sebész"- merthogy sebészi pontossággal csonkítja az áldozatait, már a végső áldozatra készül. Aki nem más mint Catherine doktornő, aki érzi és tudja a gonosz jelenlétét, de fogalma sincs hogy honnan támad. Jane Rizzoli felfüggesztésben van, de nem tud elszakadni a zsaru múltjától, és fű alatt folytatja a nyomozást. És most végre előjön az igazi énje, mert ha ő nincs, akkor a doktornő is egy újabb áldozat, a gyilkos pedig megússza.
……………………………….
A sorozatgyilkosság rémálma, hogy mindig van egy nulladik áldozat. Ha nincs egy olyan nyomozó aki ezt átlátja, akkor csak a sokadik hulla után kezdenek el gondolkodni, addig a gyilkos ráér lakhelyet, nevet és ha kell akár identitást váltani, és gyakorlatilag eltűnik a lemenő nap fényében. A könyvben is probléma, és ma sincs lefutva a történet, ha rendesen helyszínelnének - a könyvben egy vizespoháron lévő ujjlenyomat, azonnal azonosította volna a gyilkos társát - de az "okos" zsaru szerint mivel ketten voltak ( gyilkos-áldozat ), tehát csak az egyiküké lehetett, így minek fáradni vele. Ja, csakhogy ő volt a társa a gyilkosnak, aki Bostonban folytatja a "mestere" munkáját. Mondhatnánk hogy szegény rendőr ezt honnan tudta volna? Sehonnan, de egy gyilkosság helyszínén minden nyom fontos lehet, ezt nem a helyszínen kell eldönteni önhatalmúlag.


 
 
      

2018. június 19., kedd

Ruta Sepetys: Kalitkába zárt álmok

Az 1950-es évek eleje New Orleans-ban, dekadens hangulat, háború utáni útkeresés, és minden sarkon szól a blues. Itt él Josie egy kis könyvesbolt feletti szobában, és lassan nagylánnyá érik. A városba tíz évvel ezelőtt érkezett az anyjával, aki visszatér ahhoz a nyilvánosházhoz, ahonnan elindult. A madám Willie Woodley látszólag marcona nő, de a szíve aranyból van, és bár vonakodik bevallani, de megkedveli az eleven kislányt és szinte jövőbe látó szemmel nézi, hogy Josie-nak más sorsa lesz mint az anyjának. A kis könyvesbolt vezetője Charles Marlowe, munkát ad neki a boltban, a fia Patrick pedig a húgaként tekint rá. A másik munkahelye a bordélyház takarítása, Willie a maga módján bár csipkelődik, de akkor is védelmezi a kislányt, amikor az nem számít rá. A madám sofőrje egy mulatt férfi a beceneve Kokszos, ha nem is kimondottan de a sohasem volt apa szerepét tölti be. Josie egyre fullasztóbbnak érzi a várost, két fiú között ingadozik, az egyik Patrick, a másik Jesse, aki egy virágboltban dolgozik, de neki is egyre nyomasztóbb a város. Josie terveit sokan nem nézik jószemmel, rögtön az anyja aki egy gengszterrel él együtt, többször is meglopja a lányát, sőt nem bánná ha Josie is beszállna az "üzletbe", mármint az ősi mesterség nevű bizniszbe. De ott vannak a férfiak is, akiknek a fiatal lány csak egy préda, és mind ehhez jönnek a gengszterek, akinek az anyja tartozik, sőt egy gyilkosság is felkavarja az állóvizet. Ennyi mocsok között furcsa de a legemberségesebb Willlie, aki a könyv végén nagy meglepetést okoz Josei-nak. A fiatal lány álma eljutni Massachusetts-be, az ottani Smith Főiskolára, de úgy tűnik hogy a végzetnek más céljai vannak. Az emberek születnek és meghalnak, először Marlowe megy el, a város szülötte és híres író, aki annak idején befogadta a kislányt, majd Willie akivel egy korszak véget ér. Patrick a nyugati partra megy, és Josie-nak is döntenie kell, hogy követi-e az álmait?
………………………….
New Orleans francia eredetű, 1803-ban napóleon eladta a területet az Egyesült Államoknak, a város gyors fejlődésnek indult, az erőteljes az amerikai, francia és francia-kreol hatás alatt. New Orleans az 1840-es években, a harmadik leggazdagabb és legnépesebb város volt. Az országba behozott, kb.1 millió rabszolga kétharmada ide érkezett. Néhány név akik itt születtek: Louis Armstrong - Mahalia Jackson - Reese Witherspoon - Trumna Capote. És végül a legendás folyó a Mississippi, amit számos dal megörökített. 


 
 

 
New Orleans
  

Sarah Pinborough: Ne higgy a szemének!

Elképesztően jó, és zseniálisan felépített könyv. Az utolsó lapokig nem érted hogy mi is ez az egész, három ember furcsa, szövevényes kapcsolata, és tényleg semmi sem az aminek elsőre látszik. Na akkor kezdjük az elején. Louise Adam részmunkaidős egy pszichiáternél, egyedülálló anyuka, és már három éve - a válása óta - szingli. Eleinte nem akart férfit - ez mondjuk érthető, a válás gyászidőszaka, önértékelés nulla - mégis csak elhagyták- a barátnője Sophie pont az ellentéte - fűvel-fával - és utána jókat lehet sztorizni. De most megtörik a jég, mert egy bárban iszogatva egy jóképű férfi és egy kellemes csók, végre benne is felébreszti a nőt. A jódolgok viszont néha csak távolról szépek, közelről kiderül hogy nemcsak ronda, de szegény is a menyasszony. Mert a jóképű férfi Louise új főnöke. A házinyúlra nem lövünk olyan aranyszabály, ami két irányba is érvényes. Louise annyira magányos - pedig a barátnője Sophie is figyelmezteti - hogy képtelen megállni. Az új főnök David nemcsak eszméletlenül jóképű, hanem végtelenül magányos és boldogtalan. Mi van? Hiszen a feleség Adele kőgazdag és gyönyörű, akkor hol a bibi? Sajnos sokkal mélyebb és hátborzongatóbb az igazság, mint azt szegény Louise sejtené. Egyre gyakrabban találkoznak, de a kettősből hármas lesz. Kicsit érthetetlen? Akkor megmagyarázom. Louise egy nap szó szerint összefut Adele-lel, és a nő meghívja egy kávéra, kiengesztelésül. A beszélgetés után a két nő egyre gyakrabban találkozik, de a férj David nem tud semmiről. Adele sokszor zavart, néha kisebb sérülései vannak, és a férjét isteníti. Louise képtelen megérteni hogyha a két ember ennyire boldogtalan, akkor mi tartja őket össze. Nem lehet más csak egy olyan titok, ami ha napvilágra kerülne akkor mindenki élete összeomlana. Adele látva Louise küszködését - nem sejtve hogy emögött a tiltott szerelmi viszony van - ad neki egy könyvet, amiben önhipnózis segítségével rálát a problémára, és megtudja oldani. Louise ügyes tanítvány, és amikor elér a "második ajtóig" akkor egy pokoli terv közepén találja magát. Már nem tud kilépni, és szereplők kénytelenek végig játszani a luciferi színjátékot, ahol a rendező olyan mesterien irányít, hogy a leesett államat azóta sem találom.
…………………………..
A pszichológia egy ördögi találmány tud lenni, ha a "mester" pontosan irányít, akkor a variációk száma végtelen, és az emberi képzeletet felülmúlóan lehet szinte bármilyen gonoszságot elkövetni. A legújabb találmányok egyike a reinkarnációs hipnózis, ami örökös bérlet a zártosztályra ha "bűvészinas" csinálja. De a testelhagyás élménye sem kisebb borzalom, mert ha egészséges a lélek akkor minek, ha beteg akkor pedig képtelen normálisan feldolgozni ennek a terhét. Hogy hol a határ a különböző terápiák között, nyilván összefüggésben van a beteg állapotával, az ezt előidéző okokkal, és nem utolsósorban a terapeuta felkészültségével.


 
 
         

2018. június 18., hétfő

Sidney Sheldon: Semmi sem tart örökké

A San-Franciscó-i Igazságügyi Palotában egy furcsa, és a maga nemében koncepciós per zajlik. A közkórház az Embarcadero County Hospital egy orvosnője ellen az a vád, hogy 1 millió dollárért megölte az egyik betegét. Ez még egy olyan liberális szellemű országban is a legsúlyosabb ítéltre számíthat, ahol egyébként az enyhítő körülmények, sokszor egészen meglepő büntetést prezentálnak. De most nincs ilyen, ráadásul a felvonultatott tanúk, egytől-egyig valamiben sárosak, és most végre itt az alkalom hogy a 15 perces hírnév adta lehetőséget bezsebeljék. Orvosi műhibákat halmozó orvos, aki gyűlöli az orvosnőt - nevezzük végre a nevén Dr. Pauge Taylort, mert nem fekszik le a bűzös bakkecskével - az elhunyt özvegye, aki kb. 30 évvel volt fiatalabb a férjénél, és csak a pénze kellett - egy utazási iroda női alkalmazottja, aki az apján kívül nem találkozott férfival - a kórház igazgatója ,aki elnézi a műhibákat csak maradjon a helyén- és ez a díszes társaság, mint fontos tanú szerepel  a tárgyaláson! Hogyan siklott így félre, egy ígéretes és páratlan karrier. Akkor nézzük az előzményeket. Az Embarcadero County Hospital mint közkórház, nagyon sokszor anyagi gondokkal küzd, az orvosok túlterheltek, és a betegek többsége szegény és nagyon sok a lőtt vagy szúrt seb okozta sérülés. Hát igen, ez nem egyszer bandák közötti leszámolás, kábítószer viták, vagy családon belüli erőszak áldozatait jelenti. Paige másik két orvosnő társával ide érkezik rezidensként, és azonnal a mélyvízbe kerülnek. A társai Kate Hunter és Honey Taft, mindketten, illetve hárman( Paige is) súlyos titkokat őriznek magukban, de ez nem befolyásolja a munkájukat. A kórház alapvetően férfi uralmú, ennek lesz az egyik tragikus áldozata Kate Hunter. De Paige aki közülük a legjobb szintén ennek az irányvonalnak a szenvedője, és amikor már minden veszni látszik, akkor történik valami ami teljesen új szemszögből mutatja be, hogy mi történt. Az ügyész Gus Venable aki marhatenyésztőnek néz ki, aludhat nyitott ablak mellette, az eszéért nem lopják el. Undorító és ellenszenves alak, az agytérfogata is pontosan annyi. A szerencsétlen összetéveszti a tárgyalótermet, egy filmes casting-gal, a bírónő többször is rendre utasítja az elfuserált műkedvelőt, sőt a végén megmenti egy még nagyobb megszégyenítéstől. Nem mintha megérdemelné - mármint a megmentést - mert aki ennyire kártékony azt a szakmából ki kell vetni. A dráma végig feszült ritmusban vezeti az olvasót, egyre sötétebb és mélyebb mocskok derülnek ki, a felszín alatt annyi a csontváz, hogy a pestis nem szedett ennyi áldozatot a középkorban.
………………………..
A túlterhelt orvosok mindenhol, sokszor az emberi teljesítőképesség határán gyógyítanak, és akkor még nem beszéltünk arról, ha egy vezető képtelen megoldani a problémákat, helyette jön a szőnyeg alá taktika, az előbb vagy utóbb de robbanáshoz vezet. Az ügyészek feladata nem az hogy mindenáron bűnöst kell kreálni, hanem az igazság kiderítése, a tárgyalóterem nem casting, hanem olyan hely ahol ne az ártatlanok bűnhődjenek - egy showműsor csak a tévében mutat.
Oké, felébredtem, bilibe ért az ujjam! 


 
 
         

2018. június 16., szombat

Sidney Sheldon: Félsz a sötétben?

Egy magára valamit adó krimi mivel is kezdődjön, mint gyilkosságokkal. Sőt rögtön néggyel, de haladjunk sorjában, Sonja Verbrugge a fürdőkádjában ázik, amikor rátalálnak, Mark Harris az Eiffel torony tetejéről repül, Garry Reynolds tapasztalt pilóta létére egy nemlétező hurrikán miatt egy hegynek vezeti  a kisgépét, és Richard Stevens állítólag a felesége tanúvallomása miatt kerül egy maffiózó célkeresztjébe, pontosabban az East River vizébe. Eddig tart az esti mese. A valóság kicsit másképpen fest, mindannyian egy nagyratörő vállalat, a Tanner Kingsley International Group vállalat alkalmazásában álltak. Az igazgató az ambíciózus és mindenkin átgázoló Tanner Kingsley egyedül vezeti a társaságot, mert a bátyja Andrew egy kísérlet során gyakorlatilag meghülyül, és zombi lesz belőle. A társaságnak még vannak csontvázak a szekrényében, mert ezelőtt hat évvel egy japán, majd három évvel ezelőtt pedig egy svájci kutatónő is meghal, és egyikük sem önszántából. A rendőrök tehetetlenek, mert fogalmuk sincs hogy milyen nyomon induljanak el. Na jó a vállalat tényleg titkos kutatásokat folytat, de ez nem magyarázza hogy úgy hullanak a kutatóik mint ősszel a legyek. Ráadásul két kutató özvegye kénytelen kényszerűségből együtt menekülni, mert valakik feltett szándéka hogy előbb találkozzanak elhunyt hitvesükkel, mint az tervezték volna. A két nő először finoman szólva is utálja egymást, Diana művészlélek, Kelly pedig fiatalkorában sok szörnyűségen esett át - alkoholista nevelőapa, gyenge és nem magas IQ-val megáldott anya - majd menekülés a pokolból, egy jószándékú és emberséges nő jóvoltából. Két világnézet és két sors, de egy időre félre kell tenniük a beidegzett előítéleteiket, és életben kell maradniuk hogy igazságot szolgáltassanak az elhunytaknak.
………………………...
És most jöjjenek a tények és adatok, amik a valóságnak megfelelnek:
- 1969 szabadalom - tengervízpára juttatása az atmoszférába
- 1971 - földfelszín- sugárzás megváltoztatása
-  1971- időjárás-befolyásoló módszer
- 1978 - kísérletsorozat- Észak- Visconsin- özönvízszerű eső - 280 km szél- ötvenmillió dolláros kár
- 1992-Oroszország- időjárás-befolyásoló berendezések piacra dobása
Minden adat  valóságnak megfelel.
…………………………….
Szóval akkor miről is szól a könyv, vagy másnéven a gyilkosságok és a két nő menekülése? Az időjárást befolyásoló módszerek, teljesen kibillentik a megszokott és hozzájuk alkalmazkodott emberiséget, és olyan anomáliákat idéznek elő, ami egy ponton túl irányíthatatlanná válik. A könyv erről szól, ezt állítja célkeresztbe, más kérdés hogy akiknek módjukban állna tenni valamit, gyaníthatóan már csak nézik és a menekülőútvonalakat tervezik.
…………………………
Diana és Kelly pokoljárása eredményt hoz, de hajszálhíján menekülnek meg. Kell hozzá egy hajcsat, egy kábítólövedék, némi szabadulási kísérlet egy föld alatti börtönből, rengeteg düh és elszántság, és Andrew aki annyira visszanyeri a lerombolt agysejtek egy részét, hogy azt teszi amit tennie kell. A főgonosz és a Hercegnő pedig, előbb kopogtat a pokol kapuján, mint azt eredetileg tervezték.


 
 
 
   

Wladyslaw Szpilman: A Zongorista

Az első világháború nem oldott meg semmit, halottak, sebesültek, megcsonkított családok, és területi feszültségek, amik előrevetítik a másod...